A székelyek őstörténetéről
A Budapesti Székely Kör vendége volt Bátonyi Pál ny. ezredes hadtörténész 2014. március 5-én, aki a Székely őstörténet II. és kapcsolódó kérdései címmel tartott előadást Budapesten, az Aranytíz Kultúrház Székelykör klubtermében. Alábbiakban az előadás rövidített változatát közöljük.
Frigyesy Ágnes felvételeivel
Bátonyi Pál
A székelyek őstörténete
„Kutatásaim alapján röviden ismertetem a székelyek őstörténetét. Ennek bővebb kifejtése elhangzott Budapesten az ELTE-n, a Magyar Őstörténeti Munkaközösség Egyesület szervezésében, majd a Budapesti Székely Kör rendezésében.
Az őseurópai népesség már 40 ezer éve megjelent vidékünkön, de mintegy 20 ezer éve jelentős létszámban települt be a Kárpát-medencébe, ennek a népességnek - genetikai felmérések szerint – a mai magyar népességben mintegy 80%-ban vannak a leszármazottai. Az őslakosságot (székek, palócok, csángók) az újabb népcsoportok keletről (szkíták, szarmaták), nyugatról (germán törzsek) és délről (rómaiak) a Kárpát-medence északi területei és a Balti-tenger, illetve a Berlin nyugat, valamint Varsó kelet közötti területre szorították. Ennek a területnek a nyugati részein alakult ki a szék népesség, akikre a ma is ismert szavak alapján (szék, szekrény, szekerce, szekér, székhely) jellemző egy lovas, fával foglalkozó, fuvarozó és központi településeket létrehozó életmód. Az őseurópai népesség a rövid ideig fennállt Kárpát-medencei központú hun birodalom fennhatósága alatt is létezett. 567-ben az avarokkal délebbre vonultak az őslakosság csoportjai. A szék népesség többsége a mai Csehország, Ausztria, Nyugat-Szlovákia és Nyugat-Dunántúl területére települt. Az avarok a szék népesség egy részét a határaik mentén letelepítették és székes néven hívták őket. Ilyen települések, folyóvíz nevek vannak a mai Burgenland, Máramaros és Nagyszeben vidékén is. Az avarok két vezető népessége (avarok és kónyok) közötti területre is telepítettek székes lakosságot, vagyis a Közép-Dunántúlra (Székesfehérvár és a Székes patak Ácsnál).
Már Orbán Balázs „A SZÉKELYFÖLD” című könyvében leírja a székelyek 6 nemét és a nemenként 4 ágát. A nemek és ágak rendszere a székelyek katonai szervezettségével függ össze. Balás Gábor: A székelyek nyomában című művében a nemek és ágak rendszerét így sorolja fel:
| ÖRLŐ | MEGGYES | ADORJÁN | ÁBRÁN | JENŐ | HALOM |
|---|---|---|---|---|---|
| Szovát | Dudor | Vaja | Új | Boroszló | Halond |
| Bod | Kürt | Telegd | Karácson | Balási | Náznán |
| Seprőd | Gyáros | Vácmán | Gyerő | Új | Péter |
| Ecken | Meggyes | Poson | Nagy | Szomorú | György |
Bodor György: A székely nemzetségi szervezet című munkájában rámutat arra, hogy az Örlőc és Meggyes, illetve a Jenő és Halom nemek alkották a szárnyakat, míg az Adorján és Ábrán nemek a középet képezték a hadrendben.
Véleményem szerint az Adorján és Ábrán nemeknek döntő jelentőségük volt a székely népesség és katonaság kialakításában. Ábrán, vagy keresztény nevén Ábrahám kagán-királyként 805-től uralkodott a Kárpát-medencében. A szentként is tisztelt uralkodó őseurópai neve Aba volt. Adorján néven nem maradt fenn uralkodó neve, de tudjuk, hogy a székely mondák szerint Csaba királyfi fontos katonai szerepet játszott, majd a görög (bizánci) területre távozott. Valószínűsíthető, hogy Csaba és Adorján azonos személy, aki Ábrahám király fia volt.
Kutatásaim szerint a székelyek az őseurópai szék - a mai magyar nyelv korabeli elődjét beszélő - népességből származnak. Egész Kárpát-medencében megtaláljuk a szék, székes neveket. A kónyok (fehér hunok) a Kárpát-medence nyugati területének védelmében katonailag megszervezték a szék népesség egy részét Nagy Károly frank uralkodó hódításai ellen. Az Ecken, Poson, Náznán ág nevek bizonyítják, hogy kónyok (nemzeti jelzőjük az „n” és „ny” végződés) is bekerültek a székely hadrendbe. Az avar népességből (nemzeti jelzőjük az „s” végződés) is csatlakoztak a székelyekhez (Meggyes, Gyáros).
A 805. szeptember 21-én a Fisha folyónál római katolikussá keresztelt Ábrahám (kóny neve Ábrán, szék neve Aba) kagán-király (Szent Ábrahám) és fia Adorján (kóny neve Odurjan, szék neve Csaba) királyfi szervezte meg a székely hadat a Kárpát-medence nyugati területein.
Az Aba mai jelentése „nagy”, a Csabáé „szeretett nagy”. Az őseurópaiak szeretett hangzói (és a mai magyarban is) a „c” és „cs”, amely megtalálható a becézésben a keresztneveknél (Ica, Julcsi), de az állatok nevénél (boci, csacsi), vagy jellemzéseknél (pici, kicsi). Ebben az időszakban már az őskeresztény vallás lett a székelyeknél a jellemző. Ábrahám után másik fia Izsák (kóny neve Kolon, szék neve Kolba) lett az uralkodó.
A 850-es években Baton (mai kiejtése Bátony) Vata király (keresztény neve Sirák, szeretet hangzósan Vác, Vacs) a középső hadat kiegészítette (Vácmán ág) - a Balaton nyugati partjainál létrehozott, de azóta elpusztult Vácány településnél - az Adorján nem egy részének távozása miatt.
A Kárpát-medencei népesség a magyarokkal a vérszerződés keretében egyesült. A magyar Árpád, Előd, Ond és Kond (a magyarok nemzeti jelzője a „d”) és az avar Tas, az őseurópai Huba (Gubacs) és a kóny Töhötöm (Tétény) alkották a katonai szövetséget. A székelyek többsége ekkor a Kárpát-medence nyugati végein települt, de a telegdi székelyek már a keleti végeken fogadták a betelepülőket, amit a székelyneveken kívül Bükkábrány, Nyírábrány is valószínűsít.
A magyar uralkodók is pótolták a veszteségeket a székely hadakban (Jenő nem és Kürt ág). A magyar uralkodók közül Aba Sámuel és I. (szent) Endre (András) biztosította a katolikus és ortodox keresztény vallás mellett az őskeresztény vallás szabad gyakorlását is. Az őskeresztény vallást különösen Péter és I. Béla királyok üldözték. Az üldöztetések elleni lázadásokat nevezték a római katolikusok pogánylázadásnak. A székelyek őskeresztény (Ószövetségi) neveiket a mai napig is használják vezeték és keresztnévként egyaránt (Ábrahám, Izsák, Sirák, Illés, Mózes, Ábel, Sámuel, Salamon). Az őskeresztény vallás maradványa a szombatosok (Nagyszombat, Szombathely) felekezete is. A székelyek vallásosságának ősi jellemzője egy női szent tisztelete (Nagyboldogasszony, Baba Mária).
A kutatások szerint I. (szent) László király uralkodása alatt telepítették át Erdélybe a székely katonaság első csoportjait (a telegdi székelyeket). Ennek oka lehetett a keletről és délről jövő támadások elhárítása is. A nyugati székelyek áttelepítése is hamarosan megtörtént és a tatárjárás idején már ott tevékenykedtek.
A székely népesség egy katonai demokrácia keretében élt. Jellemző volt a tízes katonai rendszer az élet minden területén (hasonlóan, mint a hunoknál). A székely társadalom vezetése azonban sajátos demokráciát mutat. A bíró, illetve a hadnagy (a két legfontosabb vezető) tisztségét évente váltották a nemek és ágak állandó sorrendje szerint, így mindegyik szervezet képviselője 24 évenként került a vezető beosztásokba. Ez a vezetési forma biztosította a székely autonómia fennmaradását és segítségével ez a zárt rendszer meg tudta őrizni önazonosságát, ugyanakkor nem volt agresszív, terjeszkedő ez az életforma. A nemzetgyűlés intézménye és a székelyeknek a magyartól eltérő jogrendszere is segítette önrendelkezésük megőrzését.
Az írásos emlékek közül elsőnek az 1116. évi Olsava menti magyar-cseh harcok során említik a besenyő és székely elővéd csapatokat „SYCULI VILISSIMI”, majd az 1146. évi magyar-bajor harcoknál besenyő és székely elővéd „SICULI VILISSIMI” harcait említik. A szik és szék szavak azonosságát bizonyítja, hogy a Kolozs megyei Szék települést a helyiek ma is Sziknek ejtik. A székelyek elvonulása után a besenyő vezetők lettek a Kárpát-medence nyugati területének vezetői (Kanizsai, Osli, Ostffy, Csóron-Csornai családok). 1282 körül Kézai Simon említi, hogy a vlachokkal együtt a határvidék hegyei között kaptak helyet a székelyek.
A székelyek három nemzetsége „SICULI TRIUM GENERUM”, véleményem szerint azt jelenti, hogy a székelység az őseurópai, a kóny és az avar népességből alakult, de az őseurópai szék népesség volt a meghatározó többség, valamint a mintegy 250 éve a többiek által ismert nyelvük (ami a mai magyar elődje) volt megalakulásuk óta a beszélt nyelv, amihez alkalmazták a rovásírásukat is.”
Szekeres Sándor, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) elnöke
A hallgatóság
Ferencz Vilmos, a Budapesti Székely Kör elnöke
Ferencz Vilmos, a Budapesti Székely Kör elnöke
Közzététel: 2014. március 20.
