Erdélyi magyarságért mindhalálig!

30 éves a Budapesti Székely Kör - In memoriam Ferencz Vilmos

Frigyesy Ágnes képriportjával ©

A Budapesti Székely Kör tagjai és vendégeink fájó szívvel búcsúztak és emlékeztek Ferencz Vilmosra, 2018. július 23-án elhunyt elnökünkre, valamint az elmúlt 30 esztendőre 2018. szeptember 19-én Budapesten, a Vármegye Galériában.

Emlékestünkön jeles művészek és erdélyi civil szervezetek képviselői léptek fel, köszönjük művészeink és emlékező fellépőink nemes szolgálatát: Dévai Nagy Kamillának, Kegye Jánosnak, Kóka Rozáliának, Petrás Máriának és Alinának, Óss Enikőnek, Vásárhelyi-Prodán Miklósnak és az Osztováta együttesnek.

Köszönet emlékező gondolataiért Bálint Juditnak, a Pátyi Székely Kör elnökének, Szekeres Sándornak, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) elnökének, Bakó Annamáriának, a Litea Könyvesház vezetőjének, Bácsfainé Hévizi Józsának, az Erdélyi Szövetség elnökének, Kocsis István drámaírónak és Ferencz Angélának, Ferencz Vilmos egyik leányának! Estünk összefoglalásként, akiktől megkaptuk beszédeik írott változatát, honlapunkon és egyéb fórumokon közzétesszük. Megható, szép esténk volt! Köszönjük a nagy érdeklődést és a hozott finomságokat! Istennek legyen hála!

Frigyesy Ágnes, a Budapesti Székely Kör elnökének gyászbeszéde

Drága Vilmos, a Budapesti Székely Kör fájó szívvel búcsúzik Tőled. Váratlan halálod megrendített mindannyiunkat. Szeptemberben arra készültünk, hogy megünnepeljük a Budapesti Székely Kör megalakulásának 30. évfordulóját. Az ünnepség emlékestté alakult, ám sok művésszel - Dévai Nagy Kamillával, Petrás Máriával, Kóka Rozáliával, Kegye Jánossal, Kocsis Istvánnal, valamint sokakkal közösen gondolunk majd Rád. Tiszteletünk jeleként ezen az esten mindenki ajándékba adta Neked tudását, tehetségét.
Halálod megrendítette a Facebook olvasókat is, ottani barátainkat. Többszázan - ki lélekben, ki személyesen - kísért el utolsó földi utadon. Sírod mellett egy levelet szeretnék megosztani a gyászoló gyülekezettel. A miniszterelnökségről érkezett, egyházi, nemzeti kapcsolatkért és az üldözött keresztények megsegítéséért felelős államtitkár, Soltész Miklós úr küldte a most felolvasott levelet.

MINISZTERELNÖKSÉG

Egyházi, Nemzetiségi Kapcsolatokért és az Üldözött Keresztények Megsegítéséért Felelős Államtitkár

Budapesti Székely Kör részére
Tárgy: Részvétnyilvánítás

Tisztelt Egyesületi Tagok!

Szomorúan értesültem Ferencz Vilmos elnök úr haláláról, aki éppen 30 évvel ezelőtt alapította meg az egyesületet, melyet élete utolsó pillanatáig nagy elhivatottsággal vezetett.

Tevékenysége jelentősen hozzájárult a Budapesten és környékén élő székely emberek közösségbe szervezéséhez, a székely kultúra megőrzéséhez és továbbadásához, valamint az anyaországi és székelyföldi kapcsolatok erősítéséhez és fejlesztéséhez.

Ezúton szeretném kifejezni együttérzésemet a Budapesti Székely Kör valamennyi tagjának és Önökön keresztül az elhunyt családjának, barátainak, valamint mindazoknak, akik osztoznak a váratlan halálesetet követő gyászban.

Budapest, 2018. augusztus 7.

Tisztelettel: Soltész Miklós államtitkár

A Budapesti Székely Kör gyászkoszorújának szalagjára a következő gondolatot vésettük fel: Az erdélyi magyarságért mindhalálig! Fájó szívvel búcsúzunk!

Végezetül Szent Ágostonnal együtt hisszük, hogy most is velünk vagy, „a halál nem jelent semmit, csupán átmentem a másik oldalra… Az maradtam, aki vagyok és Te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogyan mindig szoktál, ne keress új szavakat!.Az élet ma is olyan, mint volt, ma sem más! A fonalat nem vágja el semmi, miért lennék a gondolataidon kívül? Csak mert a szemed nem lát? Nem vagyok messze, ne gondold! Az út másik oldalán vagyok, lásd, jól van minden! Meg fogod találni a lelkemet és benne egész szeretetemet. Kérlek, légy szíves... ha lehet, töröld le a könnyeidet, és ne sírj... Emlékezz ember!”  (Szent Ágoston)

Isten Veled, Vilmos! Vagy ahogy én és sokan hívtunk: Isten Veled, Vili!

Bálint Judit, a Pátyi Székely Kör elnökének búcsúbeszéde

Búcsúzunk Ferencz Vilmostól, a Budapesti Székely Kör elnökétől édesanyja, testvére, családja, barátai, honfitársai, határon innen és túl.

Székelyföldi, gyergyóremetei gyökerekkel, de már Magyarországon született. Szülei hatása is benne volt abban az útválasztásában, ami Vilmost a székelyföldi autonómia ügyének szószólójává tette. Átérezte a határon túli magyarok küzdelmét, a kisebbségi létből fakadó mindennapi harc nehézségét. Ezek a száraz tények. Hihetetlen, hogy már nincs közöttünk, nehéz ezeket könnyek nélkül kimondani.

Harminc évvel ezelőtt az édesapja volt a megálmodója és az egyik alapítója a Budapesti Székely Körnek. Az ő közéleti aktivitását folytatva, Vilmos közel 20 évig vezette a Székely Kört. Szülei elhivatott kisebbségvédő tevékenysége olyan hatást gyakorolt a kis Vilmosra, hogy ez nem is lehetett másként.

A számtalan kulturális, irodalmi, történelmi, hagyományőrző program egy célt szolgált. Hazája, embertársai iránt érzett önzetlen szeretete, lelkesedése, fáradságot nem ismerő, kitartó munkája mindannyiunknak erőt adott, példát mutatott hazaszeretetből. Általa olyan ismeretek birtokába jutottunk, amelyek szemléletformáló erővel bírtak. Fáklyavívő volt! A reménytelenség sötétsége helyett kis reménymécseseket gyújtott az emberek szívében.

Mélyen hitt a székelyföldi és erdélyi autonómiában. Számos konferenciát, programot szervezett, többek között az Aranytíz Kultúrházban, a Magyarok Házában, a Reménység Szigetén, Csillaghegyen vagy Verőcén.

Hidat épített a reményvesztett magyar lelkekben a Kárpát-medence legeldugottabb településein is.

Otthon volt a legkisebb magyarlakta zugban, kicsi házban, palotában, történelmi várban, politikusi fogadószobában, a rendezvények szervezésében, az érdeklődők kalauzolásában, sokunk szívében.

Szülei, gyermekei, testvére, családja határon innen és túl, mindig számíthattak rá. Kiváló problémamegoldó és kapcsolatteremtő képessége révén sikerült embertársai többségét átsegíteni az élet útvesztőin.

Akit sokan szerettek, az sokak szívében él tovább.

Nem búcsúzunk, hiszen csak egy fejezet zárult le a nagy könyvben. Az újabb fejezetet már mi írjuk azzal, hogy a remény mécseseit tápláljuk tovább, s nem hagyjuk, hogy kialudjanak. A kapcsolatok és hidak, melyeket Vilmos kiépített, maradjanak átjárhatók és működjenek tovább, ahogy ő megálmodta.

Dr. Szekeres Sándor, az Erdélyi Körök Országos Szövetsége (EKOSZ) elnökének emlékező beszéde

Nehéz szívvel búcsúzik az ember olyan székely embertől, akivel alig egy hónappal halála előtt több alkalommal is beszélgetett és közösen tervezték az Erdélyi Körök Országos Szövetségének 2018. évi és az azt követő éveinek programjait.

A gyergyóremetei származású Ferencz Vilmos 1947. augusztus 11-én született a Pest megyei Telkiben és 2018. július 23-án tragikus hirtelenséggel hunyt el Budapesten. Szülei Gyergyóremetéről menekültek el a szovjet hadsereg előretörése miatt. Székely gyökereiről soha nem feledkezett meg, hiszen úgy édesanyja, mint az édesapja olyan nevelésben részesítette, hogy tudatában volt annak: a magyarság értékeit védeni, óvni és továbbfejleszteni kell.

Már az édesapja életében bekapcsolódott a Budapesti Székely Kör (BSZK) életébe, 2001-től az egyesület titkára lett, majd 2008-tól a Budapesti Székely Kör elnöke, mely szervezet csatlakozott az Erdélyi Körök Országos Szövetségéhez.

Frigyesy Ágnes szerint Vilmos, sokunk küzdőtársa, munkatársa és barátja, az utolsó leheletéig nagy lelkesen, testvéri szeretettel vezette a Budapesti Székely Kört. Öröm volt mellette dolgozni, Vele szervezni programjainkat. Jövő év tavaszáig elkészült a BSZK kulturális programja, mely programokból a 2018. évi tervek közül érdemes kiemelni a „Magyarnak lenni nagy, szent akarat” jelige alatt a Vármegye Galériába tervezett esteket. 2018 januárban Hazajáró estet szerveztek Kenyeres Oszkárral és Jakab Sándorral. A Hazajárókat minden év januárjában visszavárja a Budapesti Székely Kör, így 2019-ben is. 2018. március 14-én „Itt élned, halnod kell!”című est vendégként köszöntötték Koltay Gábor, Balázs Béla-díjas filmrendezőt és Koltay Gergelyt, a Kormorán Együttes alapító-vezetőjét, zeneszerzőt.

Szeptember 19-én este 18 órakor a 30 évvel ezelőtt alakult Budapesti Székely Kör gálaünnepségét szerették volna megszervezni, Vilmos halálát követően In memoriam Ferencz Vilmos emlékestet szerveznek a Vármegye Galériában.

Szinte lehetetlen felsorolni a korábbi évek gazdag programjait, de mindenképp meg kell említeni a Szent László, Hunyadi Mátyás magyar királyunk vagy Székely Mózes erdélyi fejedelemre fókuszáló programokat, illetve tavaly májusban a Székely Kör vendége volt Böjte Csaba testvér, sokezer árva gyermek megmentője, támogatója nem először.

Ferencz Vilmos az Erdélyország az én hazám nagyszabású rendezvény megálmodója és szervezője éveken keresztül. Verőcére gyűltek össze ilyenkor Erdélyből a nagyvilágba szétszórodott magyarok ezrei, akik a találkozásokon kívül meg akarták ismerni a világ és az emberiség dolgait, de főleg a magyar nemzet fennmaradásának esélyeit. Nem is olyan régen épp azt terveztük és épp te javasoltad, hogy Budapesten a Reménység Szigetén vagy ismét Verőcén fogjuk felújítani az Erdélyország az én hazám korábbi nagysikerű rendezvényt. Nélküled nem biztos, hogy lesz elég erőnk e rendezvényt megszervezni. Kedves Vilmos, emlékünkben tovább élsz!

Bácsfainé Hévizi Józsa,
az Erdélyi Szövetség elnökének beszéde

„Itt jártam. Élek. Él az Isten is még.
És övé a legutolsó szó joga.
A tövissé vadult ember fölött
Ő az eke és a borona”

Kedves Székelykörösök! Kedves Családtagok! Kedves Vili-barátok! 
Amit Wass Albert éreztet e verssoraival, ez az érzés és tudás lebegett körül bennünket, amikor búcsúztunk Ferencz Vilmostól, a mindig mosolygó Vilitől.

Mint az Erdélyi Szövetség tagja, évtizeddel ezelőtt ismertem meg, amikor a Magyar Királyságbeli autonómiatípusokról hívott meg előadni a Budapesti Székely Körbe. Aztán évekig semmi, majd 2012-től, amikor Lipcsey Ildikótól átvettem a Szövetségünk vezetését, újra találkoztam vele. Tapasztalatlan voltam, ő segített, ha kérdeztem, s mindezt magától értetődően, szerényen. S ha bántás ért, az ő megnyugtató keze a vállamon, s megerősítő bólogatása oldotta kételyeimet.

Csodáltam, hogy mennyi utat szervez; tudtam, mint tanár, aki maga is szervezte a diákjainak az Erdély-járást, hogy ez mekkora kockázat gazdaságilag, s mekkora felelősség - s mennyi Erdély-szerető embert szül a jövőnek. Néhány éve németországi rokonainkkal elkísértük Csíksomlyóra; csodáltam türelmét, végtelen tudását, hiszen minden falut ismert; nemcsak a múltat, de a jelent is. Az egész utat végigbeszélte volna, ha a csapat nem fárad el… S mekkora türelme volt a követelődző turista iránt… Szívemben megsajnáltam; féltettem…

Élt, mint ahogy Wass Albert meghagyta: „Szeresd a te népedet, nemzetedet, jobban, mint önmagadat, s rajta kívül más isteneid ne legyenek.” De mindezen utak bevételéből emléktáblát segített avatni, vagy más módon járult hozzá a helyi erdélyi törekvések megvalósításához. Jó lenne feltérképezni, hány helyütt segített!

Kedves, vidám személyisége belénk ivódott; Erdély magyarságáért érzett hivatástudata, munkája örökre példaként áll előttünk: „Ha a szeretetnek csak egy kis morzsáját adtuk a világnak, nem éltünk hiába.”

Rippelné Ferencz Angéla,
Ferencz Vilmos leányának emléksorai

Apu (Vili) 1947. augusztus 11-én született Telkiben. Nagyszülei és szülei a Román üldöztetés elől jöttek a székelyföldi Gyergyóremetéről az anyaországba. Itt telepedtek le Telkiben, ahol édesapám töltötte egész gyermekkorát. Öccsével (Lajossal) igen mozgalmas, vidám, felhőtlen gyermekkort mondhatnak magukénak.
Középiskolai éveit a Madách Imre Gimnáziumban töltötte, ahol nem meglepő, de a történelem volt a kedvenc tantárgya. Már itt megmutatkozott a magyarság iránti szeretete és a szétszakított ország feletti mély fájdalma.

Amióta az eszemet tudom, mindig voltak nálunk Székelyföldről rokonok, ismerősök, akiket Papa, Apu és Ida mama láttak vendégül Óbudán, a Bécsi úti lakásukban és a későbbiekben segítették őket a munkavállalásukban itt Magyarországon. Minket 9 évesen vitt először Erdélybe, hogy megismerhessük nagyszüleink gyökereit és az ottmaradt unokatestvéreket, rokonokat. Fontosnak tartotta, hogy mindenkivel megismertesse Erdély és Székelyföld hiteles, igaz történelmét. Ezért is kezdte szervezni még a Bőrgyári dolgozóknak az első erdélyi utakat, majd később más országok felé is vitte a népes társaságot. Mindig mindenhol szerették, szerettek vele utazni, mert érdekesen, teljeskörűen tudta bemutatni az adott ország kultúráját, történelmét. Minket (lányait) is vitt magával, így plántálva belénk az utazás más népek megismerésének szeretetét.

Remek szervezőkészsége, óriási lexikális tudása (mindig rengeteget olvasott) és vidám természete miatt erre volt predesztinálva. Mivel szerette, amit csinált (a nehézségek, problémák ellenére) sosem hallottam panaszkodni. Ha tehette, bárkinek segített nemre, korra, vallásra való tekintet nélkül, amit sajnos sokan ki is használtak! De ez sem szegte kedvét soha. Büszke vagyok, hogy Ő volt az Édesapám!

Közzététel: 2018. október 8.