Visegrád – Mátyás király nyomában
Corvin Mátyás király e helyen napfürdőzött, levegőzött és ebédelt a virágzó fák között
Frigyesy Ágnes képkollázsaival ©
A Budapesti Székely Kör 37 fős csoportjának idei ötödik honismereti kirándulása – külön autóbusszal – Visegrádra vezetett 2020. október 28-án délelőtt. A történelmi város, a Dunakanyar szépsége, és kulturális öröksége lenyűgözött mindenkit.
Délelőtt a Fellegvárban jártunk, Tóth Béla felkért idegenvezető kíséretében, majd visegrádi honismereti kirándulásunkat a csodálatos panorámát nyújtó Hotel Silvanus Panoráma Éttermében folytattuk, ahol elfogyasztottuk ebédünket a napsütötte teraszon. Külön köszönet illeti Varga István Food and Beverage managert kedvességéért, odafigyeléséért, hogy csoportunk normál áron ebédelhetett e rangos étteremben. Köszönjük! Visegrádi honismereti kirándulásunkat délután a Királyi Palota, ma Mátyás király múzeum megtekintésével folytattuk, szintén idegenvezetőnk kíséretében.
Visegrád a Dunakanyar szívében elterülő város, Budapesttől 38 kilométerre északra, a Duna jobb partján helyezkedik el. Első írásos említése egy 1009-ben kiadott Szent István kori oklevélben jelenik meg először. Visegrád fontos stratégiai ponton épült, a Dunakanyar keleti bejáratánál, a Szentendre sziget csúcsánál, a folyamon átvezető rév fölé emelkedő dombon. Ezt a helyet már a rómaiak is megerősítették.
Visegrádot az élő középkor városának is szokták nevezni, itt található a Fellegvár, a Királyi palota és sok más történelmi emlék. A település mindig is központi szerepet töltött be a magyar történelembe. Többek között itt húzódott a római határvonal a limes, melynek az egyik legjobban megerősített körzete Visegrád volt.
A Fellegvár története
A ma látogatható Fellegvár nem az első vár, amely itt épült. Az első vár, amely a tatárjárás során pusztult el, a Sibrik-dombon, az egykori római tábor alapjaira épült.
A visegrádi kettős várrendszert 1250-1260 körül építette IV. Béla király és felesége Laszkarisz Mária királyné, a királynő hozományából. A vár a hegycsúcsot övező erődítésfalakból, két toronyból és egy lakópalotából állt. A későbbi korokban a fővárost ide helyező Károly Róbert király bővítette a várat, s itt került sor az 1335-ös híres királytalálkozóra is. A várat Luxemburgi Zsigmond idején tovább korszerűsítették, vélhetően ekkor készült el az asszonyház is.
A Fellegvárat az Alsóvárral völgyzárófal kötötte össze, mely egésze a Duna partjáig tartott, majd ott őrtoronyban végződött. A völgyzárófalakon vezetett az a középkori, Esztergomból Budáig tartó út, melyet északon a kaputorony, délen pedig egy kapu zárt le.
Mátyás király uralkodása idején a vár palotaszárnyait teljesen felújították. A várban az évszázadok során több alkalommal is őrizték a szent koronát a koronázási ékszerekkel, sőt egy rablási történet is fűződik Visegrádhoz: 1440-ben Erzsébet királyné megbízásából egyik udvarhölgye, Kottaner Jánosné innen rabolta el a szent koronát. Visegrád koronaőrző hely volt 1529-ig, majd az 1490-től a koronaőrők kezén volt.
A török időkben a vár óriási pusztítást szenvedett el, 1544-ben török kézre került. Ezután felváltva volt a török és a magyar csapatoké, majd legvégül a törökök – miután katonai célra már teljesen alkalmatlanná vált – elhagyták a szinte teljesen elpusztult várat. Nemcsak a vár, hanem a város is elpusztult, újranépesedése hosszú időt vett igénybe. A vár helyreállítására az első törekvések az 1870-es évek elején történtek, s még napjainkban is tartanak. A mai látogató több érdekes kiállítással is találkozhat fellegvári látogatása során.
A Királyi Palota rövid története
"A helység kelet felé néző oldalán áll az ott emelt mondhatatlan szép fekvésű és pazar kiállítású királyi palota, amely termeivel és más épületeivel, amelyek valóban rászolgálnak a királyi névre, kiemelkedő alkotás, hiszen egymagában négy királynak, kíséretükkel, ahogy most mondják, tisztviselőikkel együtt ugyanabban az időben kényelmesen biztosíthat vendéglátó otthont: azt mondják ugyanis, hogy van benne vagy háromszázötven szoba, sőt több is.
A kapuja a Dunára nyílik, mely tőle itt kb. kétszáz lépésnyi távolságra folyik; erre a közbenső területre, mely a város és a kapu között fekszik, füzest ültettek. A palota másik, keleti oldalánál szőlővel és gyümölcsfákkal pompázó kert van.
A kapun belépőnek először egy tágas térség ötlik a szemébe, mely mindenfelé zöldell és mezei virágokkal pompázik. A kaputól száz-egynéhány lépésnyire beljebb lépcső kezdődik, szegletes kövekből, szélessége hét vagy nyolc öl, magassága viszont kb. negyven lépés. Itt négyszögletes függőudvar van, boltozatokra, illetve borospincékre támaszkodik, s épült királyi költséggel, ezek tágasak és szépek; hasonlóan négyszögletes kövekkel van fedve, s rajta egyenlő távolságban egymástól hársfákat ültettek, ezek illata tavaszidőben mindent eláraszt, és látványuk is igen kellemes. A kellős közepén remekbe készült forráskút emelkedik, vörös márványból faragták, a múzsák alakja domborodik rajta, s a csúcsán egy Cupido-szobor márványtömlőre telepedve nyomja ki a jóízű, hideg vizet, mely a szomszéd hegyen fakadó forrásból vezetéken jut el ide, és zenés csobogással szökik csöveiből egy márványkádba, majd onnan egy kerek medencébe.
Ebből a kútból, a híres Corvin Mátyás király parancsára – az ő műve minden építkezés, melyet itt elmesélek – diadalünnepei idején bor folyt, ahogy az idősebbektől hallottam, hol fehér, hol vörös; fentebb, a hegy lábánál engedték bele ügyesen a vezetékbe. Ezen a helyen szokott a király maga is tavaszi és nyári napokon a virágzó fák között napfürdőzni, levegőzni és ebédelni, sőt néha követeket is fogadott itt, illetve válaszolt nekik…
Az udvar belső oldalán, a hegy lábánál, mely kissé magasabban fekszik, áll egy pompás kápolna, mozaikberakás borítja, mint nagyrészt a többi szobát is, van benne egy drága zeneszerszám, melyet a köznyelv orgonának nevez, néhány ezüstsíp díszíti, ezenkívül az Úr testének szentségtartója és három oltár, domborművekkel és képekkel, melyeket a legtisztább aranyozott alabástromból készítettek. Innen kelet felé két ágban nyúlnak a király remekbe készült aranymennyezetes termei. Az egyik úton a hosszú palotába lehet feljutni, efelett a hegy magasodik, a másikon le lehet menni a lentebb fekvő szobákhoz.
A kis udvar közepén itt is forráskút emelkedik alabástromból, márványoszlopos fedett oszlopcsarnok köríti, ez védelmet nyújt a nyári napsugarak lángja ellen. Ezután a szobák észak felé fordulnak, végül nyugat felé térnek vissza. Ablakuk mindenütt a széles mederben haladó Dunára nyílik, s ez a kitekintőnek nagy szépséget mutat, különösen, hogy a Duna túlsó partján elterülő vidéken látható a német telepesek által lakott Nagymaros mezőváros is, felette messzire nyúló, nem túl magas hegy emelkedik, s szőlőkkel végig beültetve. Ezt a királyi palotát pompás fekvése mellett olyan drága épületek díszítik, hogy vitathatatlanul úgy tűnhet, sok királyság épületeit fölülmúlja. Sehol sem láttam a mai napig az általam bejárt királyságokban hasonló díszítésekkel épített szobákat. Csak egyedül Párizsban láttam, azon a helyen, melyet a nép a Parlament Udvarának nevez – itt folyik a törvénykezés, és itt intézik a király ügyeit –, egy olyan szobát, mely hasonlított ezekhez és a budai szobákhoz, mennyezetét aranyozott gerendákkal borították." – jegyezte le Oláh Miklós esztergomi érsek, 1536-ban.
A visegrádi királyi palotáról még a XX. század elején is azt gondolták, hogy örökre eltűnt. Varjú Elemér az 1933-ban kiadott Magyar Várak című munkájában még a létezését is vitatja: "... Hová lett ez mind? Az Oláh által kijelölt helyen még csak falmaradványok sincsenek. Ha pedig a palotákat az alsóvár délkeleti körfala és a város között, a Duna vize és a hegy lába által határolt keskeny területen keressük, azt kell megállapítanunk, hogy itt ugyan találhatni falmaradványokat, de ez a keskeny földsáv aligha fogadhatná be mindazt a sok szépet, amit Oláh leírt."
A visegrádi királyi palota maradványait Schulek János 1934. év végén találta meg. A december 31-én és 1935. január 2-án végzett kutatások során még csak épülettörmeléket és a kápolnaterasz téglapadozatát találta meg. Az évek során feltárta kápolnáját, díszudvarát és 1941-ben az udvaron álló vörösmárvány reneszánsz Herkules-kutat. Az 50-es években az ásatások mellett megindult a romterület helyreállítása. 1952–54 közötti ásatások során a Herkules-kút alapozásából egy korábbi, Anjou-kori kútház elemei kerültek elő.
Az állagmegóvás és kutatás ezután megszakadt, és csak 1987-től folytatódott.
Közzététel: 2020. november 3.
